Türelem gyakorlása-Akkor jön, amikor nem várod!

Az elmúlt pár nap, vagy mondhatni akár azt is, hogy pár hét idegölő volt számomra. Az élet a türelmet szerette volna velem gyakoroltatni, de biztosan állíthatom, ha ez egy dolgozat lett volna, csúnya jegyet kapnék rá. Úgy buknék meg ebből a tantárgyból hogy észre sem venném.

Nagyon utálok várakozni. Utálok gondolkodni és ennél is jobban utálok reménykedni. Pedig az elmúlt pár hetem erről szólt. Várnom kellett sokszor hosszú napokat, éjszakákat gondolkodtam végig, és reménykedtem olyan dolgokban, amikről legbelül tudtam hogy reménytelen. És ezt csak megnehezítette hogy volt olyan ember, aki hatalmas reményt keltett bennem, és semmi nem lett a vége, csak várakozás és gondolkodás. Szóval ez egy ördögi kör. A legroszabb, hogy ha én nagyon várok valamit, akkor képtelen vagyok másra figyelni, máson gondolkodni. Nem tudom elterelni a figyelmemet. Folyton a telefonom nyomkodom, vagy frissítek a neten és elszomorodom hogy semmi nem történik. De azt a fránya reményt nem tudom elhallgattatni magamban. Nem szeretek reménykedni pedig. Mitöbb, utálok. 
Hogy a gyakorlásnak lett-e valamilyen pozitív eredménye? Már képes vagyok csendben várakozni és több türelemmel rendelkezem? Hát nem. Elfáradtam. Ez minden amit jelent pillanatban érzek. A fáradtságot. Nem tudom mi fárasztott le jobban, az, hogy reménykedtem vagy hogy várakoznom kellett. Nem tudom tényleg. 

Mielőtt bárki azt gondolná hogy pasi ügyről van szó, vagy bármi hasonlóról, annak mondanám hogy szó sincs ilyesmiről! Viszont egy eléggé fontos változásnak kéne bekövetkeznie az életembe, és sajnos úgy érzem már nem rajtam múlik, hogy sikerül-e vagy sem. Pedig ez egy igen csak rossz felfogás. Szidom is magam érte :).
Minden amit tehetünk ilyen helyzetben az az, hogy pozitívan gondolkodunk. Nem reménykedünk, remélünk és várunk, hanem az, hogy pozitívan állunk a dolgokhoz. Egészen egyszerűen el kell hinnünk, hogy sikerülhet amit szeretnénk. És higyjétek el, a jó dolgok váratlan pillanatban fognak történni. Ugyan úgy, ahogy az elveszett és agyon keresett tárgyak is akkor bukkanak elő, amikor már teljesen elfeljtkeztél róla és nem keresed. A várakozásnak is csak úgy tudsz véget vetni, ha elkönyveled magadban hogy minden rendben, minden okés, úgy lesz minden ahogyan azt én szeretném, ahogy nekem majd a legjobb lesz. Ezeket mondogatod, és egyszeriben megnyugszol. Ezzel azt is elfogadod, ha nem az történik majd amit vársz. Mert annyiszor mondogattad már magadnak hogy elhiszed, minden úgy lesz jó, ahogy lesz!

Szóval ez minden amit az elmúlt hetekben tanultam. Hogy mennyit jelent pozitívan gondolkodni, mennyivel könyebb így hozzá állni a reménytelen helyzetekhez is. Türelmetlenül járkálni a lakásban fel s alá, nyomkodni a telefont 2 percenként, frissíteni az interneten 5 percenként, gyomorgörcsel hajtogatni hogy "Mi lesz most? Hogy lesz? Nem bírok már tovább várni!!" nem visz előre sajnos. A helyzet nem lesz jobb. Hidd el, tudom. Hetekig ezt csináltam és nem vezet semmire. Elhatároztam hát hogy lesz ahogy lesz, én nem idegeskedem. Minden úgy fog alakulni, hogy jó lesz. Lehet én azt gondolom hogy nekem milyen jó lenne ha így történne, közben én nem látok a dolgok mögé hogy valóban jó lenne-e. Pontosan ezért kell megnyugodni. Hinned kell benne, hogy egyszer minden megoldódik! Szóval gyere el az ablaktól! :)

Megbékélés az iskolakezdéssel
 

Megmondom őszintén, soha nem értettem hogy az iskola rendszere miért ennyire szörnyen nehéz és megterhelő. Nem csak a középiskolák, de az általános iskolák is. Sokszor már elsős kisgyerekek is stresszelve mennek iskolába. Teljesen igaza van a diákoknak amikor azt mondják hogy minden pedagógus azt hiszi csak az ő órájára kell készülni. Ezt én is tapasztaltam. A lehetetlen várják el az embertől sokszor.
Persze most az egyetemisták, főiskolai hallgatók nagy hanggal mondhatják hogy a középiskola pite ahhoz képest amit ők csinálnak de nem. Senki nem vitatja hogy marha nehéz, de azt se cáfolja meg senki hogy az általános és a középiskola is egy lehetetlen küldetésnek bizonyul sokszor.

Az egyik kedvenc úgymond idézetem az az hogy " Örülj neki hogy esik az eső mert ha nem örülsz, akkor is esik!" Persze ez anno nem sokat javított a felfogásomon. Az augusztus vége maga volt a pokol mindig. Tudtam hogy már tényleg nincs sok hátra és újra menni kell. Újra korán kell kelni és minden kezdődik újra előről. Ez tényleg majdnem megőrített teljesen. Én utáltam iskolába járni.

Muszáj voltam valamit kifejleszteni, hogy elbírjam viselni.
Először is, ha te is azt érzed hogy kezdessz teljesen kiborulni ha belegondolsz abba, hogy hamarosan újra minden előről... akkor van egy két lépés amit ki kéne próbálnod hogy legalább egy kicsit elviselhetőbbé tedd a mindennapokat.
 

Próbáld meg elfogadni az elfogadhatatlant!
Ez egy ilyen játék az agyaddal. Kénytelen vagy valahogy elfogadni azt, hogy menni kell. Próbálj ráhangolódni és a pozitív oldalát nézni(tudom hogy marha kevés van). De meg kell próbálni. Próbáld meg úgy felfogni mint ha munkahelyed lenne ahova mindennap be kell járni és kidolgozni a beledet is. A fizetés pedig 3 hónap pihi a nyáron.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy hogyan kezded el a napot. Én képes voltam hajnali 5-kor kelni hogy mindent úgy csináljak ahogy nekem a legjobb és a legkényelmesebb. Engedtem egy kád forró vizet, bele tettem a habfürdőt, megcsináltam a kis reggeli kávém, és rádiót vagy zenét hallgattam. Feltöltődtem és ez volt a napom egyik kedvenc része. Neked is csak ajánlani tudom ezt!

A másik hogy napirendet készítettem magamnak.Nem is tudod milyen jó amikor van egy kerete a mindennapjaidnak és nem csak tengődsz és úszol az elintézni valókban. Miután én haza értem mindíg pihentem egy kicsit. Ettem és kávéztam majd gyorsan neki álltam készülni az esetleges dolgozatokra. Mindig még aznap összepakoltam a másnapi cuccomat. És ezzel le is zártam az iskolával való foglalkozást. Könyebb úgy letenni, hogy tudod, te mindent megtettél amit kell. Nem fog a lelkiismeret furdalás gyötörni miatta. Ráadásul  gyomorgörcstől is megszabadulsz. :)

Szóval tudom hogy nagyon nehéz, de sajnos meg kell békélni a gondolattal hogy ez egy kötelező rossz. De gondolj arra is, hogy nagyon hamar elmegy!! Ez tartsa benned a lelket hogy egy szempillantás alatt eltelik 9 hónap!

Ez a te életed!

A mai világban nagyon nehéz érvényesülni, gondolom ez senkit sem lep meg. Életerősnek, talpraesettnek kell lenned ahhoz hogy elérd amit akarsz.

Egyik ismerősömnek mondtam valamelyik nap, hogy legyen mindenkihez kedves mert nem tudhatja a másik min megy éppen keresztül. Hiszen mindenkinek vannak a magánéletében gondjai,nehézségei amivel nap mint nap meg kell küzdenie. Épp ezért senkinek sem hiányzik a plusz szemétkedés. Mire a barátnőm csak annyit mondott hogy ha kedves vagy akkor kihasználnak. Ezen elgondolkodtam és valahogy teljesen igaznak találtam amit mondott. Én nem szeretek undokoskodni másokkal, általában nagyon közvetlen és kedves vagyok, ezért nem egyszer tapasztaltam már hogy például simán elém mennek a boltban, vagy totálisan lekezelnek egy üzletben ha kérdezek valamit. Talán mert tényleg a bunkó embereké a világ.

De miért? Hogyan jututtunk el idáig? Annyiszor gondolkodtam már azon hogy hogyan lehetne ezt ki küszöbölni. És rájövök hogy sehogy. Nem az embereket kell megváltoztatnom ahhoz hogy elérjem a céljaimat, hanem saját magamat. Nem azt kell elérnem hogy az emberek kedvesebbek legyenek hanem azt hogy én figyelmen kívül tudjam hagyni más emberek viselkedését! Ez persze eleinte nagyon nehéz, hiszen akárhova megyünk emberek vesznek minket körül és akarva akaratlanul is bele botlassz egy két olyan emberbe aki bunkó. Gyakorolni kell hogy hogyan ne vegyél tudomást róluk.
Például egy rendkívül egyszerű példa. Van egy ismerősöd akivel régebben nagyon nagyon jóban voltatok, de a kapcsolatotok megromlott és ki nem állhatjátok egymást, vagy legalábbis ő ki nem állhat téged. És egy étteremben összefuttok. Hogy reagálsz? Veszélyez és zavar a jelenléte? Gyomorgörcsöd lesz és kellemetlenül érzed magad, vagy tudomást sem veszek arról hogy ő is ott van. Nagyon nehéz és nekem is szinte évekig tartott megtanulni hogy ez az én életem és az én kis életembe csak olyan dolgokat illetve embereket engedek be akiket én akarok. És ennyi. Nem hagyom hogy elrontsa a szórakozásomat egy olyan ember aki engem nem kedvel és most ha akarom ha nem egy levegőt kell szívnom vele.
Az életemet úgy képzelem el, hogy van egy hatalmas házam amire az van írva hogy " Az én életem". Ebben a házban én azt csinálok amit csak szeretnék. És lehetőségem van eldönteni hogy az ajtón kit engedek be és kit nem. Teljesen egyszerűen kizárhatom azokat az embereket akiket nem szeretnék látni. Talán így elsőre butaságnak hangzik, de sokkal könyebb így élni az életemet. Hogy tudatában vagyok annak, hogy bármikor kizárhatok az életemből olyan volt barátokat, ex pasikat, ne adj Isten rokonokat akikkel nem akarom tartani a kapcsolatot. A facebook is tisztában van vele hogy ez így működik, és megengedi hogy törölj illetve tilts olyan embereket akikre nem vagy kíváncsi. És ha letiltassz egy személyt akkor róla semmit nem fogsz látni az ég világon. Ahogy letiltottad egy nagy kő hullik le a szívedről és máris nyugodtabb vagy. A való életben ezt ugyan így megteheted.
Persze felmerül a kérdés hogy mi van akkor ha az a bizonyos nem kívánatos személy a munkatársad esetleg az osztálytársad. Akkor nem teheted meg hogy kitiltod az életedből hiszen nap mint nap találkoztok hisz muszáj. Akkor sajnos agyban kell eldöntened mindent. Nem lehetetlen kizárni akkor sem ha a közvetlen közeledben van. Ilyenkor szoktuk ugye mondani hogy "levegőnek nézem". Mintha ott sem lenne. Ezt hosszú hosszú ideig tart tökélyre fejleszteni, de nem lehetetlen. :)

Végszóként csak annyit mondanék hogy megéri kedvesnek lenni akkor is ha a többi ember nem az, hiszen ezzel csak magukat mérgezik. Próbáld meg kizárni az okat az embereket akik szomorúságot okoznak, akik elveszik a kedvedet az élettől, és akik miatt depressziósnak érzed magad.

Pozitív gondolatok

Sokszor annyira negatívan állunk az élethez, hogy nem csoda ha az egész életkedvünk elmegy. Ez megalapozza a napunkat és onnantól kezdve csak nyögve nyelés az életünk. Ahelyett hogy élveznénk és megpróbálnánk mindennek a pozitív oldalát nézni.

"Hiszek abban, hogy az élet folyton tesztel, és ha valamit nem kapok meg, az csak azért van, mert sokkal jobb dolog vár rám. Egy nagyobb mosoly, egy őszintébb, egy szív, ami jobban szeret, és amíg hiszek benne, addig biztosan így lesz."

"Hiszek abban, hogy varázslatos életet élek. Szinte minden nap megköszönöm istennek, hogy egy újabb nappal ajándékozott meg, és arra gondolok, milyen érdekes események és kihívások várnak rám aznap. Megtanultam, hogy a harmonikus élet rengeteg olyan lehetőséget tartogat számomra, melyek megerősítik bennem a szeretetet és az életkedvet."
 

"A negatív hozzáállás olyan, mint a dohányfüst: betölti a rendelkezésre álló teret és kárt tesz a többiekben is. Ha pedig kinyitod a szobában az ablakot és beengeded a tiszta levegőt, hogy fél perc alatt eltüntesse a büdös füstöt: na, ez a pozitív gondolkodás!"

"Találkoztál már valaha sikeres, kiteljesedett, boldog emberrel, aki ugyanakkor pesszimista? Én nem. Ez azért van, mert az optimizmus erővel ruház fel, és irányítja az érzelmeidet. A pesszimizmus meggyengíti az akaratodat, és elősegíti, hogy az aktuális hangulatod befolyásolja a cselekedeteidet. Optimista szemlélettel viszont a hozzáállásodat irányíthatod, hogy a legjobbat tudd kihozni a kétségbeejtő helyzetekből. Ezt nevezik "átírásnak", mert míg néha a körülményeket nem tudod befolyásolni, azon igenis képes vagy változtatni, hogyan tekints a dolgokra."

"Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, és azt tesszük, ami helyes és megfelelő."

"Ha ez az eddigi legrosszabb nap, akkor biztos lehetsz benne, hogy a holnap már jobb lesz!"

"Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat."

"Az én receptem az optimizmustőkém megóvására az, hogy mindig arra koncentrálok, ami jó. Mindennap leltárt készítek azokról a dolgokról - akár kicsik, akár nagyok -, amelyek kellemesek voltak, örömet és boldogságot szereztek vagy csak elszórakoztattak, és hálát érzek értük."

"Én bizony mindennek csak a pozitív oldalát nézem - lehet, hogy általában az a kevesebb, de az a hasznosabb, az előrébb vivő. Aki pedig ennek ellenére továbbra is sápítozik, örökké elégedetlenkedik, az tegye csak nyugodtan, ha az jó neki. Csak hát az a baj, hogy az ilyen ember a környezetét is pusztítja, gyilkolja."

Szép vagyok, ezért szenvedek

 

Ha tökéletes adottságokkal rendelkezel, sajnos érhetnek atrocitások más nőktől, akiknek ez esetleg nem adatott meg. Hogyan lehet ezt kezelni?

Tulajdonképpen teljesen mindegy hogy szemüveges vagy, vagy esetleg pattanásos,vagy feltűnően csinos, kellemetlen élmények ezekkel kapcsolatban biztosan lesznek az életedben. Hiszen az emberek többségének lételeme a másik ember fölött való ítélkezés és lelki terrorizálás. Tenni ellene szinte lehetetlen. Ha kimagaslóan szép és csinos vagy, akkor biztosan nincs könnyű életed. A nők ugyanis -valljuk be őszintén- nagyon szemetek egymással. Amióta az eszünket tudjuk csak versengünk egymással, és ha olyan nőt látunk, akiben ott van az ellenfél, mert csinos,szexi és a férfiak oda vannak érte, akkor elsődleges célunk hogy vagy teljesen kikészítsük hogy aztán saját maga hagyja ott a terepet vagy pedig addig kínozzuk hogy súlyos maradandó lelki sérülést okozunk neki, hogy aztán semminek érezze magát hozzánk képest. Magyarán az összes létező önbizalmát elvesszük tőle. Az ilyen emberek ilyenkor próbálják saját magukat meggyőzni, és egyben a te önbizalmasat teljes mértékben letörni. Ilyen mondatokkal mint például
" Ma olyan furcsa a hajad, nem volt időd kifésülni?" Természetesen az ilyen és ehhez hasonló mondatokat akkor sütik el amikor még vagy negyvenen vannak körülötted és totálisan kellemetlenül érzed magad holott a hajad teljesen rendben van.

Próbálnak mások előtt teljes mértékben lejáratni amitől te csak rosszabbul fogod magad érezni. És ezek az emberek szépen, lassan elérik a céljukat. Te kellemetlenül fogod magad érezni, elhiszed hogy a hajad tényleg marha pocsék, és az önbizalmad fokozatosan eltűnik.

Na ez az, amit semmi áron nem hagyhatsz! Ha az ilyen mondatokra, beszólásokra agresszívan,vádaskodóan reagálsz, akkor ez majd őt arra készteti hogy még erősebben visszavágjon. Ezért a legegyszerűbb módja, ha teljesen magabiztosan és nyugodtan reagálsz ezekre a primitív beszólásokra. Nem kell elkezdened bizonygatni hogy te igenis kifésülted a hajad(hogy a példánál maradjunk).

Egy személyes történetet is szeretnék veletek megosztani. Középiskolában volt egy lány osztálytársam akire nem volt jellemző az, hogy a kövérebb lányoknak általában szép arca van. Sajnos benne nem sok minden volt szép. Ezzel nagyon sok gondja volt és mindig rosszul érezte magát a társaságunkban. Persze mi sosem bántottuk őt, mindig bíztattuk és segítettünk neki mindenben. Mikor én ott hagytam a sulit mert máshol folytattam, a kapcsolatunk megromlott, facebookon kaptam tőle egy nagyon csúnya üzenetet, mindenféle ocsmánysággal. Tudni kell, hogy kozmetikusnak tanultunk, én nagyon utáltam az arcom annó, így jóval több alapozót,korrektort használtam. A mocskolódó levelében pedig le írta hogy sminkelni sem tudok rendesen és még kövér is vagyok. Abban a pillanatban nagyon nagyon rosszul esett. Csak hónapokkal később gondoltam át hogy én vagyok a kövér? 156 centisen 47 kg-al, míg ő ugyan ennyi centivel 75 kg? Könyörgöm. A levelére nem reagáltam mert arra sem méltattam. Illetve megfogadtam hogy soha senkit nem fogok a külseje miatt bántani. Pedig higyjétek el, őt számos dologgal lehetett volna bántani.

Mindenesetre nagyon nehéz. A helyzet valóban az, hogy te bárhogy kinézhetsz, mindig lesznek olyan emberek körülötted akik bántani fognak miatta. Az egyetlen jó tanács tényleg csak az, hogy ne adj az ilyen emberek szavára. Vedd észre hogy mi a célja és ne engedd neki hogy elérje a célját. Sajnos nem egy ilyen helyzetbe keveredtem már én is. Nehéz visszafogni magad, de sajnos muszáj. Ha nő maradsz és tudod higgadtan kezelni ezeket a problémákat akkor letudod őket győzni azzal, hogy te nem süllyedsz le az ő szintjükre.